KALANGYA

2008. november 22., szombat

A harmadik, verbaszi szerkesztőség (cukorgyári lakótelep).

A negyedik, zombori szerkesztőség.
Akkor a Városi Könyvtár épülete,
ma a Partizán TE székháza.

Forrás:
Utasi Csaba: Irodalmunk és a Kalangya 201-202. p.

2008. november 18., kedd

A Kalangya alapító szerkesztője

SZENTELEKY KORNÉL a két világháború közötti korszak legmarkánsabb, legkiemelkedőbb, a délvidéki irodalom alakulásában legnagyobb szerepet játszó egyéniség. Kivételes jelentőségét már a húszas évek elején elismerték kortársai, akik a vajdasági irodalom Kazinczy Ferencét tisztelték benne, a harmincas években pedig már irodalmi társaságot alapítottak nevével.

ÉLETE.
A görögkeleti egyházi anyakönyv szerint Sztankovics családnéven 1893. július 27-én [a görögkeleti naptár szerint júl. 15-én] született Pécsett, majd egy rövid erdélyi tartózkodás után szüleivel Zomborba került, mely gyermek- és ifjúkorának városa lett. Érettségi után Budapesten tanult, 1916-ban - már árván, mert apja korán meghalt - szerezte meg orvosi diplomáját. A háború végén a magyarországi Garán volt orvos, majd 1920-ban hazaköltözött, és Szivácon kapott állást; itt élt és dolgozott haláláig. Sokat betegeskedett, többször utazott külföldre tüdőbaját gyógyítani, a gyógyulás reménye nélkül. 1933. augusztus 20-án halt meg Szivácon.

A KÖLTŐ.
A „szomorúság és a fájdalom" költőjének nevezték már a húszas években. Verseiben és prózaversszerű írásaiban is azt hirdette, hogy az Élet és a Szépség a vágyak világában, a mediterrán „Napfényországban” van, a költő pedig a csúnya valóságban kénytelen élni. A húszas években találta meg költői tájait is: az egyiket, amelyikben élni lenne jó, s a másikat, amelyben élni kényszerül. Verseskönyve ugyan soha nem jelent meg, de az Úgy fáj az élet (1925) című könyvének lírai prózájában is ez az élménye fogalmazódott meg.

A REGÉNYÍRÓ.
Két regénye is a fenti érzelmi és gondolati ellentétekre épült. A Kesergő szerelem című kisregényét még a kezdő, éppen Pestre érkezett egyetemista írta 1914 tavaszán, de csak évekkel később látott napvilágot A Hét című lapban, amelynek állandó munkatársa volt, majd könyv alakban is 1920-ban. Az Isola Bella című regénye (1931) az utolsó nagyobb lélegzetű alkotása. Önéletrajz ez is, mint a Kesergő szerelem. Az egykori kritika szerint az Isola Bella „a legbensőbb lelki élet eseményeinek a meséje".
A két regény megírása közötti időszakban született elbeszélései, tárcái, reflexiói zömükben a kisvárosi polgári lét villanásait örökítették meg.

TANULMÁNYAI.
A Hét becsült és szorgalmas kritikusa és a képzőművészeti élet krónikása volt, de írt orvosi szaktanulmányt is. A kortárs európai művészetekben lejátszódó események foglalkoztatták nagyobb lélegzetű Törekvések és irányok a modem művészetben című tanulmányában, és elemzte a verbászi Pechán József festészetét Színek és szenvedések cím alatt. Előbbiben a tízes és a húszas évek képzőművészeti, irodalmi, zenei törekvései felett tartott szemlét, és a kereső, új utak és lehetőségek után kutató művészet jogosságát hirdette.
A délvidéki irodalmi élet szempontjából jelentősek azok a tanulmányai és vitacikkei, amelyeket működésének utolsó öt esztendejében írt. Tanulmányírói, kritikai munkássága sokirányú és változatos volt. Figyelme a magyar irodalom jelenségein éppúgy elidőzött, mint a világirodalmi vagy sajátosan vajdasági és jugoszláv irodalmi kérdéseken és jelenségeken, még nyelvi kérdésekről is értekezett.

A SZERKESZTŐ.
Irodalmi, kritikai munkájától elválaszthatatlan szerkesztői tevékenysége. Szerkesztett folyóiratokat: 1928-ban megindította a Vajdasági Írást, majd ennek megszűnte után a Mi Irodalmunkat, végül 1932-ben a Kalangya c. folyóiratot. Bevezetőivel pedig rangos könyveket mutatott be, például Herceg János első novelláskönyvét, Balázs G. Árpád Ady-illusztrációinak könyvét. Ugartörő, irodalomalapító, antológiákat szerkesztő, könyvsorozatokat indító, a szerb irodalom értékeit fordító. Folyóirataiban minden értéknek helyt adott. Az önálló vajdasági irodalom felnevelése mellett hidat kívánt építeni a magyar, a szerb és a horvát kultúra és a különböző országokban élő magyar kisebbségek szellemi és művészi törekvései között.
Ezt az irodalmi (kisebbségi, politikai) programot egy olyan ember hirdette meg, aki maga is egy asszimilált család sarja volt: apja, Sztankovics György temesvári, anyja Koszica Teréz pedig baranyai szerb család leszármazottja, őt magát is egy görögkeleti pópa keresztelte meg. A Vajdaságban az egyik nemzetből a másikba való átjárás nem ritkaság, különösen a többségibe. Szenteleky azonban akkor is megtartotta felvett magyarságát, amikor ebből semmilyen haszna nem származott, ellenkezőleg, csak kárára volt.
A halála után eltelt évtizedekben szerepvállalásának megítélése időszakonként változott, de példamutatása az idő múlásával mintha egyre nagyobb nyomatékot kapna.

MŰVEINEK KIADÁSAI:

Szenteleky Kornél irodalmi levelezése 1927-1933. Zombor-Budapest, 1943

Holnap-holnapulán. . . (elbeszélések) Újvidék, 1944

Ugartörés (tanulmányok), Újvidék, 1944

Krónikák, Újvidék. 1944

Isola Bella (regény, 2. kiadás). Újvidék, 1944

Gesztenyevirágzás (Szenteleky Kornél válogatott írásai), Újvidék, 1963

Egy fáradt szív szerelmei (egybegyűjtött írások 1914-1920), Újvidék, 1988

Összegyűjtött művei a Forum Kiadó Hagyományaink sorozatában jelentek meg öt kötetben:

Egy fáradt szív szerelmei, 1988

Nyári délelőtt, 1993

Szerelem Rómában, 1995

Új életformák felé, 1999

Új lehetőségek – új kötelességek, 2000

Források:
Bori Imre A jugoszláviai magyar irodalom rövid története
Gerold László: Jugoszláviai magyar irodalmi lexikon (1918–2000)
Magyar életrajzi lexikon 1000-1990 Kalapis Zoltán: Életrajzi kalauz. Ezer magyar biográfia a délszláv országokból. III. P–ZS.

2008. november 17., hétfő

A jugoszláviai magyar irodalom díjai

Híd Irodalmi Díj
Bazsalikom-díj
Szirmai Károly Irodalmi Díj
Sinkó Ervin-díj
SZENTELEKY KORNÉL-DÍJ:

1972 - Herceg Imre
1973 - Bori Imre
1974 - Szabadkai Életjel Irodalmi Élőújság
1975 - Bányai János
1976 - Jó Pajtás gyermeklap
1977 - Petkovics Kálmán
1978 - Újvidéki Rádióiskola
1979 - Híd folyóirat
1980 - Gerold László
1981 - Szeli István
1982 - Kanizsai Írótábor
1983 - Utasi Csaba
1984 - Urbán János
1985 - Fehér Ferenc
1986 - Németh István
1987 - Tomán László
1988 - Dévavári Zoltán
1989 - Penavin Olga
1990 - Ács Károly
1991 - Burány Nándor
1992 - Varga Zoltán

2008. november 12., szerda

Kosztolányi, Szabadka és a Kalangya

Kosztolányi Dezső és szülőháza Szabadkán

I. rész

Kosztolányi Dezső többször és szívesen tett eleget a szerkesztői felkérésnek, hogy írjon cikket a Kalangya számára. S ennek oka nem csupán az irodalmi megfontolásban keresendő.
Más, mélyebb és titkosabb kötődések rejlenek és sejlenek e mögött:

Kosztolányi Dezső nem pusztán a születés tényével kapcsolódik a Vajdasághoz, azon belül Szabadkához.
A legszűkebb értelemben vett szülőföld adta élmények írói pályájának minden szakaszában át- meg átszövik művészetét.
1885-ben született Szabadkán, polgárcsaládban: apja a gimnázium igazgatója volt. Gimnáziumi tanulmányai befejezése után Bécsben kezdte meg egyetemi tanulmányait, valójában azonban csak 1905-1906-ban szakadt el szülővárosától, minthogy ezekben az években még a Bácskai Hírlap segédszerkesztője volt. Haláláig, 1936-ig azután Budapesten újságíró.
Első irodalmi sikereit a szabadkai gimnázium önképzőkörében aratta.
Érzelmi és irodalmi kötődése szűkebb pátriájához rendkívül erős, ezt bizonyítják levelei:
„Most is Szabadkáról jövök, mint előbb. … Egyenesen a gyermekkoromba röpültem vissza és élem azt az érzelmi őséletet, amelyet azelőtt annyira kívántam…”
„Szabadkán ért utol a leveled. Az egész vakációt úgy töltöttem el, hogy pár napra mentem csak fel minden héten Budapestre írni és dolgozni, s aztán ide menkültem furcsa lelki szenzációkat szerezni és szenvedni…”
„Élményeim ma is gyermekélmények, és szenzációim gyermek-szenzációk. Ha életrajzot írnék magamról, csak a gyermek életrajzát írnám meg…” – olvashatjuk önéletírásában.
S hogy az írói vonzalom szülővárosához milyen erős volt, Esti Kornél rímei című verssorozatának egyik darabja is bizonyítja:

Gyermekkorom, mindig téged kereslek,
ha járom a poros-boros Szabadkát.
Mióta labdám elgurult itt,
nem ér az élet egy fabatkát.

A szegény kisgyermek panaszai szintén a szabadkai gyermekélet képeiből áll össze. Sajátos családi album ez a verseskönyv. Ehhez nem pusztán a családi ház intimitásai tartoznak, hanem a Szabadka-képzet, s túl ezen Bácskáé, amely Kosztolányit ugyancsak foglalkoztatta.
A „sikkes novella- és tárcaírókkal” szemben, akik a vidám élet képeit festik, és meghamisítják a valóságot, ő így fogalmazott:
„Ideje, hogy lássunk. Látnunk kell ezt a kopár és mérges földet vigasztalanul, félszegen és meztelenül. Jöjjön egy író, aki nemcsak adomákat mond a bácskai kedélyről, de valami nagyot mer és akar. Itt ezer és ezer új tárgy várakozik rá…”
Szabadka-regények a Pacsirta (1924) és az Aranysárkány (1925) című művei is, az előbbi a dzsentri, utóbbi a polgári élet helyi mozzanataival van teli.
Mind a két regénye egyben tájrajzokkal is hitelesíti szabadkai ihletését, ilyenekben különösen az Aranysárkány bővelkedik: a diákélet és a kisváros hiteles képeivel találkozunk bennük.

A Szabadka- és a Bácska-motívumok természetesen nem egyetlenek Kosztolányi életművében; nem véletlen azonban, hogy legegyetemesebb mondanivalói mind az ilyen témákhoz kötődtek, s alkotói szakaszai mindegyikében döntő szerepet játszottak.

Forrás:
Bori Imre A jugoszláviai magyar irodalom rövid története
Újvidék : Forum Könyvkiadó, p. 72-75.

II. rész

Kosztolányi Kalangyában megjelent írásai

Kosztolányi Dezső: Silus (elbeszélés)
Kalangya, III. évfolyam (1934. február) 2. szám, 85–164. p.

Kosztolányi Dezső: Milkó Izidor
Kalangya, III. évfolyam (1934. szeptember) 9. szám,609–688. p.

Kosztolányi Dezső: Hét kövér esztendő (elbeszélés)
Kalangya, III. évfolyam (1934. december) 12. szám,849–944. p.

Kosztolányi Dezső: Lángelmék
Kalangya, X. évfolyam (1941. december) 4. szám,261-263. p.
http://dda.vmmi.org/szamok/1941_04.pdf

Külön érdekesség:
Kosztolányi Dezsőné: Mert vén Szabadka áldalak
Kalangya, XII. évfolyam (1943. február) 2. szám,73-75. p.
http://dda.vmmi.org/szamok/1943_02.pdf

„Kosztolányinénak ezt a visszaemlékezést a szabadkai Kalangya matinén kellett volna feolvasnia, de előadása technikai okok miatt, sajnálatunkra elmaradt.”

2008. november 9., vasárnap

A KALANGYA KÖNYVÉSZETI LEÍRÁSA

Cím: Kalangya

Egyéb cím: A jugoszláviai magyarság egyetlen irodalmi folyóirata

Megjelenés helye: Novi Sad [Újvidék]

Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Bencz Boldizsár

Felelős kiadó: Blazsek Ferenc

Szerkesztő: Szenteleky Kornél

Társszerkesztő(k): Csuka Zoltán, Bencz Boldizsár

1932. jún.: Csuka Zoltán

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Novi Sad, Kralja Petra ulica 30.

Nyomda: Uránia Nyomdai Műintézet

Nyomda tulajdonosa: Komlós Márton

Nyomda helye: Novi Sad, Ustavska ulica 14.

Méret:

Lapszámozás:

1932. 1. évf.

május 1. sz. 1- 64. p.
június 2.s z. 65-136. p.
július 3. sz. 137-208. p.
augusztus 4. sz. 209-280. p.
szeptember 5. sz. 281-352. p.
október 6. sz.
november 7. sz.
december 8. sz.

1933. 2. évf.

január 1.sz.
február 2.sz.
március 3.sz.
április 4.sz.
május 5.sz. PEN-különszám
június 6.sz.
július 7.sz.
augusztus 8.sz.
szeptember 9.sz.
október 10.sz.
november 11.sz.
december 12.sz.

1934. 3.évf.

január 1.sz.
február 2.sz.
március 3.sz.
április 4.sz.
május 5.sz.
június 6.sz.
júl.-aug. 7-8.sz.
szeptember 9.sz.
október 10.sz.
november 11.sz.
december 12.sz.

1935. 4.évf.

január 1.sz.
február 2.sz.
március 3.sz.
április 4.sz.
május 5.sz.
november 6.sz.
december 7.sz.

1936. 5.évf.

január 1.sz.
február 2.sz.
március 3.sz.
április 4.sz.
május 5.sz.
jún.-júl. 6-7.sz.
november 8.sz.

1937. 6.évf.

április 1.sz.
május 2.sz.
június 3.sz.
július 4.sz.
aug.-szept. 5-6.sz.
október 7.sz.
november 8.sz.
december 9.sz.

1938. 7.évf.

január 1.sz.
február 2.sz.
márc.-ápr. 3-4.sz.
május 5.sz.
június 6.sz.
július 7.sz.
aug.-szept. 8-9.sz.
október 10.sz.
november 11.sz.
december 12.sz.

1939. 8.évf.

január 1.sz.
február 2.sz.
márc.-ápr. 3-4.sz.
május 5.sz.
június 6.sz.
júl.-aug. 7-8.sz.
szeptember 9.sz.
október 10.sz.
nov.-dec. 11-12.sz.

1940. 9.évf.

január 1.sz.
febr.-márc. 2-3.sz.
április 4.sz.
május 5.sz.
június 6.sz.
júl.-aug.-szept. 7-8-9.sz.
október 10.sz.
november 11.sz.
december 12.sz.

1941. 10.évf.

jan.-febr. 1-2.sz.
március 3.sz.
december 4.sz.

1942. 11.évf.

jan.-febr. 1-2.sz.
március 3.sz.
április 4.sz.
május 5.sz.
június 6.sz.
júl.-aug. 7-8.sz.
szeptember 9.sz.
október 10.sz.
november 11.sz.
december 12.sz.

1943. 12.évf.

január 1.sz.
február 2.sz.
március 3.sz.
április 4.sz.
május 5.sz.
június 6.sz.
július 7.sz.
augusztus 8.sz.
szeptember 9.sz.
október 10.sz.
november 11.sz.
december 12.sz.

1944. 13.évf.

január 1.sz.
február 2.sz.
március 3.sz.
április 4.sz.
május 5.sz.
június 6.sz.
július 7.sz.
aug.-szept. 8-9.sz.

Rövid ismertető

A legfontosabb ugrópontok:

Címkék

Blogarchívum