Kalangya - szófejtés

A Pallas Nagylexikon szerint a kalangya a learatott, kévékbe kötött s összerakott kereszt.

Magyar Néprajzi lexikon szerint:
http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/2-1777.html
1.
különféle formájú és méretű szénarakás.
A Kisalföldön és Csallóközben mezei szénacsomó, kisebb kupac vagy boglya.
Erdély egy részén kerek alapú, 5–10 szekér szénából rakott boglya.
A Tiszántúlon és a Felső-Tisza vidékén téglalap alakú kazal,
a Duna–Tisza közén gömbölyített kazal.
A kalangya a 14. sz. óta adatolható ’szénarakás’ jelentésben.
A kalangya szó szláv közvetítéssel került a magyarba, az erdélyi magyar nyelvjárásokba valószínűleg az ukránból. Gabonacsomó értelemben későbbi forrásokban bukkan fel, s szűkebb területre korlátozódik elterjedtsége.
Irod. Paládi-Kovács Attila: A széna takarása a magyar parasztságnál (Népi Kultúra – Népi Társadalom, 1970).
2.
aratás után a kévébe kötött és a tarlón összehordott gabona vidékenként változó nagyságú egysége.
A rak jelentésű klado-klasti szláv szóból származik.
A 16–17. sz. folyamán helyenként a kereszttel, kepével azonos értelemben is használták
(pl. Székelyföld: „felkalangyázni”: a gabonát keresztbe hordani).
Általában a kalangya a kereszt kétszerese, a kepe fele volt, 26–32 kévéből rakták össze.
(lásd még: kéverakás)
Irod. Balogh István: Szabolcs megye dézsmajegyzéke 1556-ból (A nyíregyházi Jósa András Múz. Évkve, I., 1958); N. Kiss István: 16. századi dézsmajegyzékek (Bp., 1960).

Katolikus lexikon:
kalangya (lat. gelima, ném. Mandel): magyar térfogatmérték.
A →kepéhez hasonlóan a kévézett gabona tarlón rakott, táji sajátosságú halmaza.
Országos mérték.
Első okleveles említése: 1560.
A 16-19. sz: 13-40 kévés szélső-, 25-30 kévés középértékkel dívott.
A 16-17. sz: Bereg, Borsod, Heves vm-ben 1 egri ~ 30 egri kéve volt.
http://lexikon.katolikus.hu/LINKEK/LINKKKKK/LINKKA/05KALANG.HTML