2008. november 23., vasárnap

A KALANGYA pár mondatban


1932 és 1944 között megjelenő vajdasági irodalmi folyóirat.

Újvidéken indult, majd Szabadkán (1933 szeptemberétől), Újverbászon (1937 áprilisától) és Zomborban (1941 decemberétől) jelent meg.

Alapító szerkesztő: Szenteleky Kornél (1932/1–1933/7).

Szerkesztők:
Szirmai Károly, Kende Ferenc, Radó Imre (1933/8–1934/2),
Szirmai Károly, Kende Ferenc (1934/3–10),
Szirmai Károly, Kende Ferenc, Herceg János (1934/11–1935/4),
Szirmai Károly, Kende Ferenc (1935/5–1937/1),
Szirmai Károly, Draskóczy Ede (1937/2–1941/12),
Herceg János (1942/1–1944/6).

1942-től a Délvidéki Magyar Közművelődési Szövetség Irodalmi-Kulturális Szemléjeként jelent meg Délvidéki Irodalmi és Művészeti folyóirat alcímmel.

Az 1943/4. számtól a borítón látható a Szenteleky Társaság 1943 feliratú körpecsétje.

Előzménye az ugyancsak Szenteleky szerkesztésében és programja szellemében megjelent
Vajdasági Írás (1928–29) és
A Mi Irodalmunk (1930–33).

Munkatársai:
Adorján András, Bencz Boldizsár, Berényi János, Börcsök Erzsébet, Csuka János, Cziráky Imre, Dudás Kálmán, Farkas Geiza, Fekete Lajos, Kázmér Ernő, Kisbéry János, Kristály István, Laták István, Markovich (Majtényi) Mihály, Polácsi János.

Rovatai, melyek a szépirodalmi szövegek mellett többnyire rendszertelenül jelentkeztek:

Láthatár
Kisebbségi Szemle
Kisebbségi Kultúrélet
Irodalmi Szemle
Téka
Könyvek
Képzőművészet
Színház

Időnként eseményhez, íróhoz kötődő számot adott ki:
1933/5: a dubrovniki PEN Kongresszus tiszteletére
1933/8: Szenteleky Kornél emlékére
1934/9: Milkó Izidor emlékére
1936/3: Kosztolányi-szám

------------------------------------------------------------------------------

Írók és művek kalangyába gyűjtésének elve hívta életre a délvidéki magyar irodalom létrejöttének második évtizedében.
A Kalangya című irodalmi folyóirat első száma 1932. május 1-jén jelent meg.
A cím egyúttal progra­mot is jelentett, miként azt a lap jelszava is hirdette:

„Gyűjtsd a termést kalangyába!"

Az új folyóirat célkitűzéseit Szenteleky Kornél fogalmazta meg
Köszöntjük az olvasót című be­vezetőjében.

A Kalangya történetének három korszakát különböztetjük meg.

Az első négy évfolyamra (1932-1935) lényegében Szenteleky Kornél személye és programja nyomta rá bélyegét, itt érvényesült hagyománya is a legegyértelműbben.
Nyílt, egyszerre négy irányban is intenzíven tájékozódó ekkoriban a Kalangya:

  • a jugoszláviai magyar iro­dalom alkotói munkásságát közvetíti;
  • figyeli a délszláv irodalmak­ban lejátszódó folyamatokat és az irodalmi élet új eseményeit;
  • kapcsolatokat épít az anyaországi és erdélyi irodalmakkal,
    s olyan írókat is közöl, akik akkor még kezdők, ám később jelentős alkotói lesznek a magyar irodalomnak (Radnóti Miklós, Veres Péter, Szentkuthy Miklós),
    több jelentős Németh László-mű a Kalangyában lát napvilágot:
    Ember és szerep (1933/11, 12–1934/1–12),
    VII. Gergely (1939/3, 4–5),
    Papucshős (1939/7–8, 9) c. drámái, közli
    Radó Imre Mélypont alatt (1933/1–34/12),
    Havas Károly Öreg ház a csirkepiacon (1939/7–8–1940/10) c. regényeket, s mind e mellett
  • figyeli a világirodalmat is.

A második, körülbelül az 1936-1941 közötti időszak a Kalangya válságának, majd irányváltásának a korszaka:
Szirmai Károly, aki Szenteleky Kornél halála után szerkeszti, lépést akar tartani a harmincas évek irodalmi-szellemi fejleményeivel, s többek között harcot indít a dilettantizmus ellen.
Ennek a következ­ménye, hogy a Kalangya színvonala magasabb, emelkedettebb, de munkatársainak tábora megcsappan, kimondottan szép­irodalmi jellege is megváltozik, s a tanulmány és a könyvbírálat kap nagyobb teret.
E korszak legjelentősebb vállalkozása Madách Imre Az ember tragédiája új szerb nyelvű fordításának megjelentetése a magyar-szerb kulturális együttműködés erősíté­sére, valamint a Híddal és a baloldali jugoszláviai magyar írókkal való egyezmény létrehozása.
A Kalangya ezekben az években anyagi nehézségekkel is küzd, több évfolyama foghíjasán jelenik csak meg.

A harmadik, 1941 és 1944 közötti korszaka a megszállás idejére esik.
Ebben az időben Herceg János szerkeszti a Kalangyát, s a fo­lyóirat ki nem mondott, ám annál inkább látható programja a regionalizmus képviselete, hirdetve a magyarok és szerbek életének sorsközösség jellegét: ismertetői felölelik az egykori szerb irodalom egyéniségeit, a fordítások révén pedig a szerb hősdalok­kal, horvát és szlovén írókkal ismerkedhetnek meg a folyóirat ol­vasói.

A Kalangya utolsó száma 1944 nyarán jelent meg.

2008. november 22., szombat

A SZERKESZTŐSÉGEK



Az első szerkesztőség: Újvidék, Péter király utca 30.,
a katolikus plébániatemplom oldalában.
Az épületet azóta lebontották, kis park van a helyén,
ma Jovan Jovanovic Zmaj utca.



A második, szabadkai szerkesztőség.
Akkoriban Manojlovic utca 3.,
ma a Branislav Nusic és a Vladimir Nazor utca sarka.



A harmadik, verbaszi szerkesztőség (cukorgyári lakótelep).



A negyedik, zombori szerkesztőség.
Akkor a Városi Könyvtár épülete,
ma a Partizán TE székháza.



2008. november 18., kedd

A Kalangya alapító szerkesztője


SZENTELEKY KORNÉL a két világhábo­rú közötti korszak legmarkánsabb, legkiemelkedőbb, a délvidéki irodalom alakulásá­ban legnagyobb szerepet játszó egyéniség. Kivételes jelentőségét már a húszas évek elején elismerték kortársai, akik a vajdasági irodalom Kazinczy Ferencét tisztelték benne, a harmincas években pedig már irodalmi társaságot alapítottak nevével.

ÉLETE
.
A görögkeleti egyházi anyakönyv szerint Sztankovics családnéven 1893. július 27-én [a görögkeleti naptár szerint júl. 15-én] született Pécsett, majd egy rövid erdélyi tartózkodás után szüleivel Zomborba került, mely gyermek- és ifjúkorának városa lett. Érettségi után Budapesten tanult, 1916-ban - már árván, mert apja korán meghalt - szerezte meg orvosi diplomáját. A háború végén a magyarországi Garán volt orvos, majd 1920-ban hazaköltözött, és Szivácon kapott állást; itt élt és dolgozott haláláig. Sokat betegeskedett, többször utazott külföldre tüdőbaját gyógyítani, a gyógyulás remé­nye nélkül. 1933. augusztus 20-án halt meg Szivácon.

A KÖLTŐ
.
A „szomorúság és a fájdalom" költőjének nevezték már a húszas években. Verseiben és pró­zaversszerű írásaiban is azt hirdette, hogy az Élet és a Szépség a vágyak világában, a mediterrán „Napfényországban” van, a költő pedig a csúnya valóságban kénytelen élni. A húszas években találta meg költői tájait is: az egyiket, amelyikben élni lenne jó, s a másikat, amelyben élni kényszerül. Verseskönyve ugyan soha nem jelent meg, de az Úgy fáj az élet (1925) című könyvének lírai prózájában is ez az élmé­nye fogalmazódott meg.

A REGÉNYÍRÓ
.
Két regénye is a fenti érzelmi és gondolati el­lentétekre épült. A Kesergő szerelem című kisregényét még a kez­dő, éppen Pestre érkezett egyetemista írta 1914 tavaszán, de csak évekkel később látott napvilágot A Hét című lapban, amelynek ál­landó munkatársa volt, majd könyv alakban is 1920-ban. Az Isola Bella című regénye (1931) az utolsó nagyobb lélegzetű alko­tása. Önéletrajz ez is, mint a Kesergő szerelem. Az egykori kritika szerint az Iso­la Bella „a legbensőbb lelki élet eseményeinek a meséje".
A két regény megírása közötti időszakban született elbeszélései, tárcái, reflexiói zömükben a kisvárosi polgári lét villanásait örökí­tették meg.

TANULMÁNYAI
.
A Hét becsült és szorgalmas kritikusa és a képzőművé­szeti élet krónikása volt, de írt orvosi szaktanulmányt is. A kortárs euró­pai művészetekben lejátszódó események foglalkoztatták nagyobb lélegzetű Törekvések és irányok a modem művészetben című tanulmányában, és elemzte a verbászi Pechán József festésze­tét Színek és szenvedések cím alatt. Előbbiben a tízes és a húszas évek képzőművészeti, irodalmi, zenei törekvései felett tartott szemlét, és a kereső, új utak és lehetőségek után kutató művészet jogosságát hirdette.
A délvidéki irodalmi élet szempontjából je­lentősek azok a tanulmányai és vitacikkei, amelyeket működésé­nek utolsó öt esztendejében írt. Tanulmányírói, kritikai munkássága sokirányú és változatos volt. Figyelme a magyar irodalom jelenségein éppúgy elidőzött, mint a világirodalmi vagy sajátosan vajdasági és jugoszláv irodalmi kérdé­seken és jelenségeken, még nyelvi kérdésekről is értekezett.

A SZERKESZTŐ
.
Irodalmi, kritikai munkájától elválaszthatatlan szerkesztői tevékenysége. Szer­kesztett folyóiratokat: 1928-ban megindította a Vajdasági Írást, majd ennek megszűnte után a Mi Irodalmunkat, végül 1932-ben a Kalangya c. folyóiratot. Bevezetőivel pedig rangos könyveket mutatott be, például Herceg János első novelláskönyvét, Balázs G. Árpád Ady-illusztrációinak könyvét. Ugartörő, irodalomalapító, antológiákat szerkesztő, könyvsorozatokat indító, a szerb irodalom értékeit fordító. Folyóirataiban minden értéknek helyt adott. Az önálló vajdasági irodalom felnevelése mellett hidat kívánt építeni a magyar, a szerb és a horvát kultúra és a különböző országokban élő magyar kisebbségek szellemi és művészi törekvései között.
Ezt az irodalmi (kisebbségi, politikai) programot egy olyan ember hirdette meg, aki maga is egy asszimilált család sarja volt: apja, Sztankovics György temesvári, anyja Koszica Teréz pedig baranyai szerb család leszármazottja, őt magát is egy görögkeleti pópa keresztelte meg. A Vajdaságban az egyik nemzetből a másikba való átjárás nem ritkaság, különösen a többségibe. Szenteleky azonban akkor is megtartotta felvett magyarságát, amikor ebből semmilyen haszna nem származott, ellenkezőleg, csak kárára volt.
A halála után eltelt évtizedekben szerepvállalásának megítélése időszakonként változott, de példamutatása az idő múlásával mintha egyre nagyobb nyomatékot kapna.

MŰVEINEK KIADÁSAI:



  • Szenteleky Kornél irodalmi levelezése 1927-1933. Zombor-Budapest, 1943

  • Holnap-holnapulán. . . (elbeszélések) Újvidék, 1944

  • Ugartörés (tanulmányok), Újvi­dék, 1944

  • Krónikák, Újvidék. 1944

  • Isola Bella (regény, 2. ki­adás). Újvidék, 1944

  • Gesztenyevirágzás (Szenteleky Kornél vá­logatott írásai), Újvidék, 1963

  • Egy fáradt szív szerelmei (egybe­gyűjtött írások 1914-1920), Újvidék, 1988

Összegyűjtött művei a Forum Kiadó Hagyományaink sorozatában jelentek meg öt kötetben:



  • Egy fáradt szív szerelmei, 1988

  • Nyári délelőtt, 1993

  • Szerelem Rómában, 1995

  • Új életformák felé, 1999

  • Új lehetőségek – új kötelességek, 2000

Források:
Bori Imre A jugoszláviai magyar irodalom rövid története
Gerold László: Jugoszláviai magyar irodalmi lexikon (1918–2000)
Magyar életrajzi lexikon 1000-1990 Kalapis Zoltán: Életrajzi kalauz. Ezer magyar biográfia a délszláv országokból. III. P–ZS.

2008. november 17., hétfő

A jugoszláviai magyar irodalom díjai

  1. Híd Irodalmi Díj
  2. Bazsalikom-díj
  3. Szirmai Károly Irodalmi Díj
  4. Sinkó Ervin-díj
  5. SZENTELEKY KORNÉL-DÍJ:
  • 1972 - Herceg Imre
  • 1973 - Bori Imre
  • 1974 - Szabadkai Életjel Irodalmi Élőújság
  • 1975 - Bányai János
  • 1976 - Jó Pajtás gyermeklap
  • 1977 - Petkovics Kálmán
  • 1978 - Újvidéki Rádióiskola
  • 1979 - Híd folyóirat
  • 1980 - Gerold László
  • 1981 - Szeli István
  • 1982 - Kanizsai Írótábor
  • 1983 - Utasi Csaba
  • 1984 - Urbán János
  • 1985 - Fehér Ferenc
  • 1986 - Németh István
  • 1987 - Tomán László
  • 1988 - Dévavári Zoltán
  • 1989 - Penavin Olga
  • 1990 - Ács Károly
  • 1991 - Burány Nándor
  • 1992 - Varga Zoltán

2008. november 12., szerda

Kosztolányi, Szabadka és a Kalangya

Kosztolányi Dezső és szülőháza Szabadkán


I. rész

Kosztolányi Dezső többször és szívesen tett eleget a szerkesztői felkérésnek, hogy írjon cikket a Kalangya számára. S ennek oka nem csupán az irodalmi megfontolásban keresendő.
Más, mélyebb és titkosabb kötődések rejlenek és sejlenek e mögött:

Kosztolányi Dezső nem pusztán a születés tényével kapcsolódik a Vajdasághoz, azon belül Szabadkához.
A legszűkebb értelemben vett szülőföld adta élmények írói pályájának minden szakaszában át- meg átszövik művészetét.
1885-ben született Szabadkán, polgárcsaládban: apja a gimnázium igazgatója volt. Gimnáziumi tanulmányai befejezése után Bécsben kezdte meg egyetemi tanulmányait, valójában azonban csak 1905-1906-ban szakadt el szülővárosától, minthogy ezekben az években még a Bácskai Hírlap segédszerkesztője volt. Haláláig, 1936-ig azután Budapesten újságíró.
Első irodalmi sikereit a szabadkai gimnázium önképzőkörében aratta.
Érzelmi és irodalmi kötődése szűkebb pátriájához rendkívül erős, ezt bizonyítják levelei:
Most is Szabadkáról jövök, mint előbb. … Egyenesen a gyermekkoromba röpültem vissza és élem azt az érzelmi őséletet, amelyet azelőtt annyira kívántam…”
Szabadkán ért utol a leveled. Az egész vakációt úgy töltöttem el, hogy pár napra mentem csak fel minden héten Budapestre írni és dolgozni, s aztán ide menkültem furcsa lelki szenzációkat szerezni és szenvedni…”
Élményeim ma is gyermekélmények, és szenzációim gyermek-szenzációk. Ha életrajzot írnék magamról, csak a gyermek életrajzát írnám meg…” – olvashatjuk önéletírásában.
S hogy az írói von­zalom szülővárosához milyen erős volt, Esti Kornél rí­mei című verssorozatának egyik darabja is bizonyítja:

Gyermekkorom, mindig téged kereslek,
ha járom a poros-boros Szabadkát.
Mióta labdám elgurult itt,

nem ér az élet egy fabatkát.

A szegény kisgyermek panaszai
szintén a szabadkai gyermekélet képeiből áll össze. Sajátos családi album ez a verseskönyv. Ehhez nem pusztán a családi ház intimitásai tartoznak, hanem a Szabadka-képzet, s túl ezen Bácskáé, amely Kosztolányit ugyancsak foglalkoztatta.
A „sikkes novella- és tárcaírókkal” szemben, akik a vidám élet képeit festik, és meghamisítják a valóságot, ő így fogalmazott:
„Ideje, hogy lássunk. Látnunk kell ezt a kopár és mérges földet vi­gasztalanul, félszegen és meztelenül. Jöjjön egy író, aki nemcsak adomákat mond a bácskai kedélyről, de valami nagyot mer és akar. Itt ezer és ezer új tárgy várakozik rá…”
Szabadka-regények a Pacsirta (1924) és az Aranysárkány (1925) című művei is, az előbbi a dzsentri, utóbbi a polgári élet helyi mozzanataival van teli.
Mind a két regénye egyben tájrajzokkal is hi­telesíti szabadkai ihletését, ilyenekben különösen az Aranysár­kány bővelkedik: a diákélet és a kisváros hiteles képeivel találko­zunk bennük.

A Szabadka- és a Bácska-motívumok természetesen nem egyet­lenek Kosztolányi életművében; nem véletlen azonban, hogy legegyetemesebb mondanivalói mind az ilyen témákhoz kötődtek, s alkotói szakaszai mindegyikében döntő szerepet játszottak.

Forrás:
Bori Imre A jugoszláviai magyar irodalom rövid története
Újvidék : Forum Könyvkiadó, p. 72-75.


II. rész

Kosztolányi Kalangyában megjelent írásai


Kosztolányi Dezső: Silus (elbeszélés)
Kalangya, III. évfolyam (1934. február) 2. szám, 85–164. p.


Kosztolányi Dezső: Milkó Izidor
Kalangya, III. évfolyam (1934. szeptember) 9. szám,609–688. p.


Kosztolányi Dezső: Hét kövér esztendő (elbeszélés)
Kalangya, III. évfolyam (1934. december) 12. szám,849–944. p.


Kosztolányi Dezső: Lángelmék
Kalangya, X. évfolyam (1941. december) 4. szám,261-263. p.
http://dda.vmmi.org/szamok/1941_04.pdf


KOSZTOLÁNYI-SZÁM:

Kalangya, V. évfolyam (1936. március) 3. szám, 145–224. p.

Kosztolányi Dezső: A holtak vonatja (vers)
Kosztolányi Dezső: Anyuska régi képe (vers)
Kosztolányi Dezső: Mostan színes tintákról álmodom (vers)
Kosztolányi Dezső: Prelúdium (vers)
Kosztolányi Dezső: Utolsó kiáltás (vers)
Kosztolányi Dezső: Asszonyarckép (vers)
Kosztolányi Dezső: Daltalan fa (vers)
Kosztolányi Dezső: Lásd, kisfiam, ezt mind neked adom most (vers)
Kosztolányi Dezső: Az apa (vers)
Kosztolányi Dezső: A pap (novella)
Kosztolányi Dezső: Öreg fa a Hyde-parkban (vers)
Kosztolányi Dezső: Zászló (vers)
Kosztolányi Dezső: Európa (vers)
Kosztolányi Dezső: Takarodó (vers)
Kosztolányi Dezső: A kalauz (vers)
Kosztolányi Dezső: Jégzajlás a Dunán (vers)
Kosztolányi Dezső: Utókor (vers)
Kosztolányi Dezső: Tréfa
Kosztolányi Dezső: Vendégség közben (vers)
Kosztolányi Dezső: Részlet Esti Kornél című művéből
Kosztolányi Dezső: Ének a semmiről (vers)
Kosztolányi Dezső: Úriasszony (vers)
Kosztolányi Dezső: Seneca (részlet „Néró a véres költő” c. regényből)
Kosztolányi Dezső: Appendicitis

Ebben a számban rá emlékeznek:
Dr. Szirmai Károly: Az elmúlás költője
Babits Mihály: Emlék régi levelekből
Kállay Miklós: Kosztolányi Dezső, a forma misztikusa
Németh László: Kosztolányi Dezső
Schöpflin Aladár: Kosztolányi Dezső
Ambrus Balázs: Kosztolányi Dezső: Esti Kornél
Arató Endre: Távirat Kosztolányiról
Kolozsy-Csuka János: Látogatás Kosztolányi édesanyjánál
Kisbéry János: Technika és zsenialitás


Külön érdekesség:
Kosztolányi Dezsőné: Mert vén Szabadka áldalak
Kalangya, XII. évfolyam (1943. február) 2. szám,73-75. p.
http://dda.vmmi.org/szamok/1943_02.pdf

„Kosztolányinénak ezt a visszaemlékezést a szabadkai Kalangya matinén kellett volna feolvasnia, de előadása technikai okok miatt, sajnálatunkra elmaradt.”

2008. november 9., vasárnap

A KALANGYA KÖNYVÉSZETI LEÍRÁSA

Cím: Kalangya

Egyéb cím: A jugoszláviai magyarság egyetlen irodalmi folyóirata

Megjelenés helye: Novi Sad [Újvidék]

Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Bencz Boldizsár

Felelős kiadó: Blazsek Ferenc

Szerkesztő: Szenteleky Kornél

Társszerkesztő(k): Csuka Zoltán, Bencz Boldizsár

1932. jún.: Csuka Zoltán

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Novi Sad, Kralja Petra ulica 30.

Nyomda: Uránia Nyomdai Műintézet

Nyomda tulajdonosa: Komlós Márton

Nyomda helye: Novi Sad, Ustavska ulica 14.

Méret:

Lapszámozás:

1932. 1. évf.

május 1. sz. 1- 64. p.
június 2.s z. 65-136. p.
július 3. sz. 137-208. p.
augusztus 4. sz. 209-280. p.
szeptember 5. sz. 281-352. p.
október 6. sz.
november 7. sz.
december 8. sz.

1933. 2. évf.

január 1.sz.
február 2.sz.
március 3.sz.
április 4.sz.
május 5.sz. PEN-különszám
június 6.sz.
július 7.sz.
augusztus 8.sz.
szeptember 9.sz.
október 10.sz.
november 11.sz.
december 12.sz.

1934. 3.évf.

január 1.sz.
február 2.sz.
március 3.sz.
április 4.sz.
május 5.sz.
június 6.sz.
júl.-aug. 7-8.sz.
szeptember 9.sz.
október 10.sz.
november 11.sz.
december 12.sz.

1935. 4.évf.

január 1.sz.
február 2.sz.
március 3.sz.
április 4.sz.
május 5.sz.
november 6.sz.
december 7.sz.

1936. 5.évf.

január 1.sz.
február 2.sz.
március 3.sz.
április 4.sz.
május 5.sz.
jún.-júl. 6-7.sz.
november 8.sz.

1937.
6.évf.

április 1.sz.
május 2.sz.
június 3.sz.
július 4.sz.
aug.-szept. 5-6.sz.
október 7.sz.
november 8.sz.
december 9.sz.

1938.
7.évf.

január 1.sz.
február 2.sz.
márc.-ápr. 3-4.sz.
május 5.sz.
június 6.sz.
július 7.sz.
aug.-szept. 8-9.sz.
október 10.sz.
november 11.sz.
december 12.sz.

1939. 8.évf.

január 1.sz.
február 2.sz.
márc.-ápr. 3-4.sz.
május 5.sz.
június 6.sz.
júl.-aug. 7-8.sz.
szeptember 9.sz.
október 10.sz.
nov.-dec. 11-12.sz.

1940. 9.évf.

január 1.sz.
febr.-márc. 2-3.sz.
április 4.sz.
május 5.sz.
június 6.sz.
júl.-aug.-szept. 7-8-9.sz.
október 10.sz.
november 11.sz.
december 12.sz.

1941. 10.évf.

jan.-febr. 1-2.sz.
március 3.sz.
december 4.sz.

1942. 11.évf.

jan.-febr. 1-2.sz.
március 3.sz.
április 4.sz.
május 5.sz.
június 6.sz.
júl.-aug. 7-8.sz.
szeptember 9.sz.
október 10.sz.
november 11.sz.
december 12.sz.

1943. 12.évf.

január 1.sz.
február 2.sz.
március 3.sz.
április 4.sz.
május 5.sz.
június 6.sz.
július 7.sz.
augusztus 8.sz.
szeptember 9.sz.
október 10.sz.
november 11.sz.
december 12.sz.

1944. 13.évf.

január 1.sz.
február 2.sz.
március 3.sz.
április 4.sz.
május 5.sz.
június 6.sz.
július 7.sz.
aug.-szept. 8-9.sz.